Fiatalok felkészítése a versenyre

Amikor röpgalambászok beszélgetnek egymás közt, szinte mindig szóba kerül a galambok kezelése. Ki, hogyan csinálja, mit-miért és mikor…Legtöbbjük szerint erre 100 százalékos recept nincs, így én sem arra törekedtem, hogy egy, majd mindenkinél bevált sémával álljak elő. Egyszerűen csak megpróbáltam összeszedni egy csokorba azokat a tennivalókat, melyek talán közelebb visznek a sikerekhez. Természetesen nem állítom, hogy ez az egyetlen járható út, a „finomságokat” mindenkinek önállóan kell kikísérleteznie.

A fiatalokat 35 napos korukban szoktam leválasztani, egy hétig átlagos keveréket kapnak annyit, amennyit jólesően megesznek. A második héten kezdődik a szoktatás-behajtás, ebben az időszakban már külön keveréket kapnak 50 % árpa - 50% cirok, köles, fénymag, napraforgó, repce, borsó, kukorica. Ez utóbbi 50 % egyenlő arányban keverve, s mindebből annyit, hogy mindig éhesek legyenek. Ez a gyakorlatban úgy fest, hogy a normál adagjuknak körülbelül a felét kapják. Nagyon oda kell figyelni, hogy miként hajtjuk be a fiataljainkat, ha ráérősen tesszük hagyva, hogy 10-14 nap alatt álljanak falkába, akkor sokkal hamarább tanulnak meg peregni, és hajlamosak lesznek kiszakadni a falkából. Az ilyen falka csak kemény munkával törhető be és minduntalan bosszúságot okoz a tenyésztőnek. A túl korai pergéseikkel így kiszakadó fiatalok hajlamosak lesznek a szólózásra és a ledarabolásra. Arra kell hát kényszeríteni kedvenceinket, hogy a lehető legrövidebb idő alatt összeálljon a csapat. Nálam ez sohasem lehet több egy hétnél, ha kell, egy nap nyolcszor hajtom ki a fiatal falkát. Az így behajtott pergők sokkal falkaszeretőbbek, feltörőbbek lesznek, a forgásokat csak később kezdik elsajátítani, de addigra már „megtanultak szállni”.

Amikor összeállt a falka, változtatok a takarmányozáson, naponta egyszer kapnak, bőségesen, de csak annyit, hogy ne hagyjanak semmi maradékot. A keverékben felemelem a hüvelyesek mennyiségét 20%-ig és a kukoricát 10%-ig (az árpából visszaveszek 20%-ot), hadd épüljön az izomzat. Naponta kétszer szállnak, amíg a két órát el nem érik, eztán áttérek napi egyszeri röptetésre. Hetente egyszer egy pihenőnapot beiktatok, ilyenkor adok nekik fürdővizet, ecetet és sima konyhasót teszek a vízbe. Megfigyelhetjük, hogy másnap sokkal nagyobb kedvvel szállnak majd.

Körülbelül egy hónapja szállnak a madarak, amikor áttérek egy keményebb bánásmódra. A keveréken változtatok: 50% árpa, 20% köles, 10% cirok, 5%napraforgó, 5%fénymag, 5%repce, 5% kukorica. Ha meleg az idő akkor napraforgó és kukorica helyett kölest, cirok magot és búzát adok. Valójában az az igazi, ha ekkor már sorosan etetünk (nem keverjük össze a magokat, hanem sorban adjuk a galamboknak, kezdve azzal, amelyiket legkevésbé szeretik), de ha nincs ekkora türelmünk, akkor legalább az árpát adjuk külön. A fehérjét ebben az időszakban por alakban vízben oldva adom. Megvonom a pihenőnapokat és kíméletlenül, minden időben kihajtom őket, a takarmány mennyisége pedig körülbelül 80%-os tehát nem annyit kapnak, mint a normál fejadagjuk. A vizet csak délután teszem be a dúcba, másnap kihajtás után kiveszem, ne szokja meg a falka, hogyha leszáll, rögvest ihat. Sokaknak ezt az időszakot nincs türelmük végigcsinálni, pedig innen már nincs messze a siker. A galambok ebben az időszakban mondhatni „bűn” rondán szállnak, de ez minket ne érdekeljen, hisz a versenyre készülünk, ott kell teljesíteniük madarainknak. A letöréses időszak hozzávetőlegesen két hétig tart, ezt követi kb. 8 nap a versenyig, innentől emelni kell a fejadagot. Már csak azzal, hogy annyit ehetnek, ami jólesik szemlátomást nő a teljesítményük, gyorsabban és magasabbra emelkednek, később kezdenek termikelni. Az árpa arányát csökkentem, ezzel egy időben az olajos magvakból többet adok. Az utolsó héten csak minden másnap szállnak, a verseny előtt sem kell a fiatalnak egy napnál több pihenő. Az utolsó 3 nap takarmányozása mindent eldönthet, ha nincs túl meleg, max. 25 fokig, akkor bátrabban adok az olajosokból.

Szerda este: egy adag repce – egy adag napraforgó addig ismételve, amíg esznek, ezután még adok pár szem kukoricát, azt még megeszik, mert szeretik, ha otthagyják az sem baj.

Csütörtök este: ugyanaz, mint szerda, csak a magokat még megkeverem búzacsíra olajjal.

Péntek este: csak aprómag, egy adag repce – egy adag fénymag – egy adag köles, annyit amennyit jólesően megesznek. Nem baj, ha marad előttük egy kevés, legalább másnap nem kell korán kelnem.

Hétfő – kedd – szerda vitaminos víz, csütörtök – péntek tiszta víz.

Nagy melegben péntek este vigyázzunk az olajos magvakkal, csak módjával, egyébként is elmondhatjuk, hogy a pénteki etetés már csak „nassolás”, a jól felkészített galamb ilyenkor már nem fal fel mindent, amit elé tesznek.

Végezetül álljon itt néhány jó tanács:

- soha ne adjuk oda azt a kis pluszt, amitől majd „olyan jól mennek”

- a csodaszereket ne a versenyen teszteljük

- a megültető, de a falkát nem visszafogó galambokat csak utolsó nap szedjük ki közülük

- ne gyógyítgassuk a fiatalokat, a versenygalamb nem betegeskedhet

- az etetéseket ugyanabban az időpontban végezzük

- ne legyünk könyörületesek

- verseny előtt 3 héttel már ne fürdessünk, a péntek délelőtti fürdetést tegyük függővé az időjárástól.

Farkas László, Budapest